„A föld, a szárazföld túl nagy hajó. A föld túl szép asszony.
Túl hosszú utazás, túl erős parfüm. Egy darab, amit nem tudok eljátszani.”

Giuseppe Tornatore, az olasz rendező 1998-ban készült filmje egy élettörténetet mesél el. A 165 perces zenés drámában Tim Roth eddigi pályafutásának egyik legfontosabb szerepében kápráztatja el a nézőket.

Az 1900-ban született babát a szülei egy óceánjáró hajón hagyták, így a matrózok nevelték fel. Életét kiskora óta a zene vette körül, így belőle is egy zongora művész vált felnőttkorára. Hiába sikeres, a hajót még soha életében nem hagyta el.



A film elmeséli 1900 teljes életét, láthatjuk miként nőtt fel egy hajón, melyet sosem hagyott el, hogyan vált eggyé a hajóval, és hogyan vált zeneművésszé. A történetet a szintén zenész Max meséli el, aki az egyetlen barátja volt.

Ezt a zseniális filmet szerintem nehéz nem szeretni. A történet szívhez szóló és elgondolkodtató.
Mindenki tud párhuzamot húzni az ő élete és 1900 élete között, mivel mindenkiben benne él a félelem az ismeretlentől, az átláthatatlantól. Gondolom mindenkivel megesett már, hogy ez a félelem akadályozta volna valamiben, vagy valamit túlságosan végtelennek látott és ezért bele sem mert kezdeni. Tim Roth karaktere pont így érez, mivel a hajón nőtt fel, és sosem sikerült elhagynia, bár többször megpróbálta. A filmnek van egy romantikus hangulata, ahogy főszereplőnk álmodozik egy nőről, akiről még egy dalt is komponál. A dal hiába lenne sikeres és világszám, ő nem akarja eladni, mivel ez az ő érzéseiről szól. Egy csodálatos barátságot is láthatunk, 1900 és Max között, melyet Max mesél el nekünk, pontosabban egy hangszerbolt tulajdonosának, akinek eladja azt a bizonyos zeneszámot.

A történet jól bemutatja a zenei műfajok változását, például érdekesen ábrázolja, ahogy megszületik, megjelenik a jazz. Van egy bámulatos jelenet, ahol Jelly Roll Morton, aki az elsők között játszott jazz zenét, eljön a hajóra, hogy kihívja 1900-at egy zongora párbajra. Miután nagyképűen eljátszotta Morton a jazz számait, főszereplőnk egy klasszikus 4 kezes darabot játszik el egyedül, miközben a zongora húrjai annyira felforrósodtak, hogy meggyújtott vele egy cigarettát, melyet átadott Mortonnak, annyit fűzve hozzá: „Kapd be a jazzt!” Ez a jelenet megmutatja, hogy nem csak divatos zenei műfajjal lehet sikert elérni, 1900 időtálló klasszikus zenét játszott, hiszen neki nem jelent semmit az idő múlása, a divatok változása.

A film befejezéséről :

Elgondolkodtató, de még inkább szívbe markoló vége van a filmnek és 1900 különleges életének. A hajót, amin él, leselejtezik és készülnek a felrobbantására. Max vissza megy a hajóra a barátjáért, de ő maradni szeretne. Az utolsó jelenetben elgondolkodtat minket a film, hogy milyen is lehet így az élet? 1900-nak saját neve sincs, nincsenek szülei és egy hajón nőtt fel, ez lett az otthona. A külvilág számára idegen, és nem találná benne a helyét. Ezzel a gyönyörű magyarázattal búcsúzik:

„Max! Ha kiviszel a partra, egy olyan zongorához ültetsz, aminek végtelen és végtelen billentyűje van. Nincsenek határai. És én sosem fogok tudni egy ilyen zongorán játszani. Ez nem az én hangszerem. Ez Isten zongorája. Én itt éltem ezen a hajón, az orrtól, a tatig. A föld, a szárazföld túl nagy hajó. A föld túl szép asszony. Túl hosszú utazás, túl erős parfüm. Egy darab, amit nem tudok eljátszani.”

Rendező:
Giuseppe Tornatore
írók:
Alessandro Baricco , Giuseppe Tornatore
Főszereplők:
  Tim Roth - 1900
  Pruitt Taylor Vince - Max Tooney
  Bill Nunn - Danny Boodmann  
  Clarence Williams III - Jelly Roll Morton  
  Mélanie Thierry - The Girl  

Érdekességek:

•   Tim Roth nem tud zongorázni, ezért 6 hónapig gyakorolt,hogy úgy tudjon csinálni mintha játszana.
•   A hajót egy létező hajóról, a SS Lusitania-ról mintázták.
•   Az SS Lusitanianak volt egy testvér hajója az SS Virginian ami ott volt a Titanic süllyedésénél.

Pontozás: 9/10

Köszönöm hogy elolvastátok, üdv: mr.Orange